A FONÓ

Frissítve: 2018. dec 10.

Mikor a mezőgazdasági munkák befejeződtek, akkor az asszonyok, lányok fonással töltötték

munkaidejük nagy részét. Maguk fonták a kelengyéjüket is.


November második felében kezdődött el a fonás és egészen farsangig tartott. Lányok az anyjuktól vagy a nagyanyjuktól tanulták meg. A fonás társas összejövetelnek számított, ilyenkor énekeltek, beszélgettek és párválasztásra is kiváló alkalom volt.

Az igazi lányfonó az volt mikor egy lánycsapat kibérelt egy házat egész télire, itt mindenki a saját fonalát fonta. Olyan is volt , hogy sorra látogatták egymást , mindenki vitte a saját kenderét. Hónuk alá vették a guzsalyukat, orsójukat, kisszéket meg valami csemegét.

A fonás fő eszköze az orsó vagy guzsaly volt, arra kötötték a gyapjúcsomót és innen adagolták bal kézzel a jobb kézben pörgetett orsóhoz az összesodrandó anyagot. Mire a lányok lefonták a napi kendert, addigra megjöttek a legények. Ők nem fontak nem is lett volna oda illő, de ha egy leány és legény között komolyabb volt a kapcsolat akkor segíthetett neki pld. guzsalyt tartani.

A guzsaly társadalmi funkciót is betöltött, jellegzetes legény ajándék volt. Sok leány szerelmi ajándékként kapta.

Lehetett fonás közben dalolni, táncolni, mókázni, ez volt nekik az állandó téli mulatság.

Forrás : FORTEPAN/KONOK TAMÁS ID

Számos fonóbeli játékos szokás kapcsolódik a fiatalok szerelmi életéhez,ilyen pld. az orsólesés.

A legények a leeső orsót igyekeztek megszerezni vagy akarattal leszakították,ezt a leánynak csókkal, öleléssel kellett kiváltania. Ez történhetett udvaron is, de az illem megkövetelte, hogy ne tartson sokáig. A késlekedőket megbüntették guzsalykitétellel, guzsalypisiltetéssel(fonal eláztatása vízzel) guzsalyfektetéssel (ágyba rejtették).

A szerelmi jóslás is a fonóhoz kötődött: legelterjedtebb a csepű, szöszgombolyag elégetése volt. A meggyújtott csepű felszáll, röptének irányából, időtartalmából meg lehetett tudni, kire és mikor számíthat a lány.


62 megtekintés